koncert - TUDÓSOK: GERONAZZO MÁRIA FOR PRESIDENT

Bár nem kerülöm betegesen a bulvárhíreket és szereplőiket, az utolsó pillanatban kellett tájékozódnom a viccesen operának titulált konceptkoncert plasztikai műtétsorozata miatt sokat gúnyolt, kétségkívül enyhén szólva vitatható eredményéről híres hősnőjének kilétéről. Ismerve drMáriás és zenésztársai munkásságát (például a Dávid Ibolya titkos élete című lemezt), nem vártam különösebb empátiát vagy akár sajnálatot az önjelölt szexidollal szemben, de még így is soknak éreztem a bevállalósan direkt és könyörtelen viccelődést, mert hiába, hogy a számokban rejlő kultúrkritikával akár még azonosulni is lehet, mégiscsak egy távol lévő konkrét személyen, az ő szánni való, szerencsétlen voltán ugráltunk itt. Igaz, nem szó szerint, hiszen miután hideghullám váltotta föl a kánikulát, hűvös volt az este a hajó tetőteraszán, és talán ez is a székekhez ragasztotta a közönséget minden szóbeli és a zene lendületével is alátámasztott biztatás ellenére.
Másrészt viszont drMáriás nyers és meggyőző frontemberi jelenléte vagy mije, szóval ahogy gesztikulált és odatette magát, irigylésre méltóan könnyed és keresetlen belefeledkezése a játszadozásba önhangjával, a magára osztott párhuzamos szerepekkel és a kritikai dadaizmus szellemében fogant szövegekkel, továbbá a tény, hogy elvégre mégsem valami bágyasztó vitaesten, hanem dzsessz-punknak aposztrofált koncerten vagyunk, hamar kirángatott a fanyalgásból. A kontextushoz igazítva vagy éppen teljesen függetlenül tőle, lendületfokozóként előkerültek régebbi számok is, eközben drMáriás látszólag szeszélyesen és minden lehetséges határ túllépésének bármiféle erőltetéstől mentes, az avantgárd dzsessz berkeiben persze kevéssé szokatlan, viszont helyénvaló szándékával kényszerítette rá a szaxofonját, hogy apokaliptikusan sikoltozzon, trombitálását pedig akár tisztelgésnek is felfoghattuk a cool-dzsessz letűnt aranykora előtt.
A38, július 24.
****

- kt -