| |
|
| |
A láthatatlan struktúrák - Pest új főutcájáról
Az utca minden bizonnyal az emberi kultúra legfontosabb tere. Gyakorlatilag nem létezik együttélési forma a történelemben az utca valamilyen változata nélkül, így ez a folyamatosan átalakuló, sokszor csupán az építészeti vagy mérnöki tervek hátterének tekintett tér nyújtja a legátfogóbb képet egy hely közösségi életéről, társadalmának gondolkodásáról.
|
| |
Könyv - "Idő kerül a Szóba" - Borbély Szilárd: A Testhez
A Testhez című kötetben bonyolult kompozícióban elrendezve sorakoznak a gyermeküket elvetető, elvesztő anyák dokumentált történeteiből, az Aranylegendából és holokauszttörténetekből alakított prózaversek, a legendák és az ódák, ahogy az alcím ígéri.
|
| |
"Pár sorok királya" - Máthé Zsolt színész
A "legendás Máté-osztály" tagja volt - ő az egykori évfolyam következő zsámbéki előadásának címszereplője. Nyolc éve az Örkény Színház művésze. Dalszövegei megannyi színházi előadásban elhangzottak, de kétszemélyes zenekarával, a Zu Sammennel is énekli őket.
|
| |
Színház - Shakespeare a románoké - Serban és Frunza a gyulai Shakespeare Fesztiválon
Miközben alighanem az alapjaitól kellene újragondolni az ország egészét beterítő fesztiváldömpinget - és inkább itt spórolni (a megfelelő, vagyis esztétikailag értékelhetetlen helyeken) az állami pénzzel -, a gyulai Shakespeare Fesztivál jól tartja magát; mindig akad néhány olyan produkció, amelyért az ország túlsó végéből is érdemes idezarándokolni. Idén, a hatodik Shakespeare Fesztiválon nyilván ilyennek számított Peter Brook atelier-produkciója, és föltétlenül ilyen volt két román rendező előadása: Andrej Süerban Learje és Victor Ioan Frunza nem Shakespeare-darabja, a Rosencrantz és Guildenstern halott című Tom Stoppard-dráma; ez utóbbitól sem vitatja el senki a helyét egy Shakespeare-ünnepen.
|
| |
Kiállítás - Kis magyar fotográfia - Ritkán látott képek
Nyáron, amikor minden kicsit elengedettebb, és alig akad nézhető kiállítás a városban, mindennek megnő az értéke, és a Mai Manó fotókiállítására úgy támolyog be néző és újságíró, mint a melegtől megszédült légy. Hogy majd ott a magyar fotó történetét megnézheti - kicsiben. A szédülés akkor ér véget, amikor a hűvösben kiderül, hogy egy ilyen általános, hetvenhárom művész munkáját bemutató kiállításhoz semmilyen kiadvány nem készült, csak a szűkszavú sajtószöveget lehetne lobogtatni, már ha érdemes. Javasolták viszont, hogy képek hiányában fényképezzem csak le a homlokzatot, mert azt szokták. Az ember aztán eltűnődhet azon, hogy van-e öszszefüggés az intézményi jó szándékú dilettantizmus és a fényképezés magyarországi mostoha sorsa között úgy általában.
|
| |
"Jó munkaerő" - Steve Von Till zenész
Az amerikai Neurosis vitán felül ma is az egyik legfontosabb rockzenekar. A hardcore színtérről indult ötös a korai idők dühös kirohanásai után olyan apokaliptikus, experimentális hangzásvilágot alakított ki magának, amelybe gond nélkül beleférnek a vad törzsi ütemek, a keserű hegedűszó, a recsegő gitárok és a bevérzett szemű üvöltések. A Neurosis tagjai tevékeny művészek: saját kiadót üzemeltetnek, és egyszerre több, egymással kisebb-nagyobb átfedésekkel működő projekten is dolgoznak. Steve Von Till, a zenekar egyik énekes-gitárosa a tizenegy évvel ezelőtti, legendás emlékű Almássy téri Neurosis-mészárlás után múlt pénteken újból megfordult Budapesten (az A38 hajó színpadán), ezúttal egyedül.
|
| |
A nép ópiuma - Küzdöttek és bíztak - Lost - Eltűntek
Hétfő este, mindössze két hónappal a több mint százperces zárórész amerikai sugárzása után a - betevő epizódjaikat letöltött video-fájlok helyett magyar szinkronnal dúsított tévéadásként fogyasztó - hazai sorozatkedvelők is elbúcsúzhattak (az AXN-re kapcsolva) a misztikus sziget oly sokat szenvedett vendégeitől és őslakosaitól. Jack, Kate, Sawyer, Desmond és a többiek nem pazarolták az időt, térültek-fordultak, és megmentették bambuszerdőkkel borított átmeneti lakhelyüket a pusztulástól, mely egyúttal, mi sem természetesebb, az egész emberi világ megóvásával is együtt járt. De ez még semmi: hőseink tébláboltak kicsit a feltűnően Los Angelesre emlékeztető purgatóriumban is, majd a sorozat történetében nem először magabiztosan úti jegyet váltottak - ám a szelvény ezúttal Sydney, LA vagy Tunézia helyett egyenesen a mennyországba szólt.
|
|
|
|
