Joseph Ratzinger tavalyi megválasztása óta úgy istenigazából most vonta először magára a nagyvilág figyelmét. Németországi látogatásának egyes mondatai éktelen haragot váltottak ki az iszlám képviselőiből, s e kínos affért a jelek szerint XVI. Benedek példátlan nyilvános bocsánatkérése sem zárta le.

Van pápánk - vette át címoldalán a Reggel című napilap a Joseph Ratzinger egyházfővé választásáról szóló hivatalos vatikáni bejelentést, így, idézőjel nélkül.

Ha mégannyira átérezzük is a Szent Péter téren csápoló bajor zarándokok őszinte örömét és szintúgy a kurrens szocialista elnökjelölt büszkén kinyilvánított "gyermeki tiszteletét", azért az mégiscsak látni való: az ultrakonzervatív német kardinális, Joseph Ratzinger megválasztása barátságtalan és kemény üzenet a modern világnak.

Tán a kelet-európai kommunista rezsimek bukását segítő világpolitikust sirattuk? A közelmúltban elhunyt Ronald Reagannél senki nem tett többet a szovjet blokk összeomlásáért, a nemzeti gyász mégis elmaradt, közjogi méltóság talán nem is járt a temetésén.

Boka és Áts Feri a haldokló Ne-mecsek háza előtt. "Az egyiket a szíve hozta ide, a másikat a lelkiismerete."

Vajon személyében a XX. század legnagyobb humanistáját búcsúztatjuk vagy a szélsőségesen konzervatív egyházi vezetőt? A gyász napjai aligha kedveznek a reális, legalább többé-kevésbé elfogulatlan mérlegkészítésnek.