Naponta tapasztaljuk, hogy miféle szakadék tátong az eladás alapján összeállított, illetve az irodalmi világban uralkodó, többnyire elsősorban szóbeszédre, na meg a szaklapok kritikai rovatainak értékelésére támaszkodó, jobb híján szakmainak nevezhető értékítéletek között. Egy parádés példával élve: Vámos Miklós könyve szárnyal a kereskedelmi listákon, míg a szakma értékelése alapján az esztétikailag legkevésbé sikerültek egyike a 2007-ben kiadott regények csapatában. Olykor akadnak átfedések, ilyen pl. Varró Dániel Szívdesszert című verseskötete, ám ez kivételesnek mondható. Ezen a helyzeten szeretne némileg enyhíteni a most útnak induló Minimum tizenegyes! című ajánló listánk, melyet harminc hiteles és megbízható ítélőerejű irodalmár állított össze. Úgy tudjuk, ilyen lista nem létezett az elmúlt évtizedekben Magyarországon (a Magyar Napló kezdeményezése a kilencvenes évek elején gyorsan kifulladt), noha más tájain a világnak bevett és elég jól működő gyakorlat. Mi, Kiss Noémi javaslatára, egy német példát vettünk alapul, mégpedig a Südwestrundfunk Bestenliste című kataszterét. Összeállításunk tisztességes ajánlatokat tartalmaz. Nem leváltani vagy pellengérre állítani kívánjuk a vásárlásával szavazó olvasót, pusztán orientálni szeretnénk, felhívni a figyelmét értékes, de kereskedelmileg nem feltétlenül sikeres művekre.

"Naponta tapasztaljuk, hogy miféle szakadék tátong az eladás alapján összeállított, illetve az irodalmi világban uralkodó, többnyire szóbeszédre, na meg a szaklapok kritikai rovatainak értékelésére támaszkodó, jobb híján szakmainak nevezhető értékítéletek között." Ezzel a mondattal indítottuk útra februárban Minimum tizenegyes című irodalmi ajánlólistánkat, és nincs rá okunk, hogy másként kezdjük márciusban. Akinek vannak még illúziói e téren, azoknak azt ajánljuk, látogassanak el egyszer a Múzeum körúton fellelhető, Könyvudvar nevű műintézetbe - mazochista hajlamú kortárs irodalmároknak különösen javallott. De van lehetőség még egy próbára: ha valaki megnézi a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár honlapján a kölcsönzési statisztikákat, megállapíthatja, hogy a leggyakrabban hazavitt műveket szintén nem a kortárs magyar vagy világirodalom jelesei írják. Listánkkal ezt az űrt, mondhatni értékvákuumot próbáljuk meg némileg betölteni; ajánlatokat szeretnénk tenni olyan értékes művek olvasására, amelyek esetleg önhibájukon kívül maradtak a háttérben, vagy a kedvező szakmai fogadtatás ellenére sem nyerték el a vásárlók rokonszenvét. De tudunk fordított esetet is: míg például Varró Dániel Szívdesszert című verseskötete hónapon át igen előkelő helyen állt a könyvesboltok eladási listáján, és a különféle irodalmi lapok kritikusai fenntartásaik ellenére inkább kedvező véleménnyel voltak róla, ebben a hónapban mindössze egy zsürorunk javaslatai közt szerepelt, ráadásul nem is a maximális pontszámmal.

A nagy bölcselő, Spinoza szerint az Öröm nem más, mint amikor a kisebb tökéletességből átmegyünk a nagyobb tökéletességbe. A magunk részéről nem adhatunk számot semmiféle kis avagy nagy tökélyről, de annyi szent, hogy örülünk, hiszen e hónapban úgy tűnik, majdnem tökéletesen elértük e lista megalkotásával kitűzött célunkat, magyarul azt, hogy felhívjuk a figyelmet az értékes, de kereskedelmi szempontból nem feltétlenül sikeres könyvekre, főként persze a kortárs magyar irodalom köréből.

Amikor a Totalizatőr megnézte a könyvheti listát meg a zsűri májusi szavazását, a következő esélylatolgatást jegyezte fel magának: "Závada papíresély. Esterházy mindig pénzért fut. Borbély duplázhat. Beney aligha javíthat. Kántor szolid tipp. Lanczkort túlfogadták. Téreyben több van. Simon meglepetést okozhat. Nietzsche friss forma. Bán állatorvosi javaslatra nem indult. Egy néző véleménye: Szép Ernő."

Legfrissebb listánkon szembeötlő, hogy a klasszikusok állnak az élen, amennyiben Örkény Istvánt annak tekintjük, és nincs okunk rá, hogy ne tekintsük annak, hiszen darabjait rendszeresen játsszák, és egyperces novellái sem hajlandók elavulni - hála istennek. Örkényről megjelent már monográfia, de tudomásunk szerint Szirák Péter könyve az első teljes pályakép a rendszerváltás után.

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*